Nagyot csalódtam Embry-ben.Teljesen más volt, mint ahogy a fiúk mondták.Egyszer sem hallottam tőle semmi vicceset, egyáltalán nem nevetett, csak komor arccal ült a tűz mellett, a lángokba bámulva.
-Elég...Letargikus a hangulat...-Jegyezte meg Seth.
-Embry még sokk alatt áll, hogy meglátta Monic-ot...-Röhögött Jared.-És hát...Megérthető...Nem kicsik a csaj...Formái.-Nézett egyenest a melleimre, mire Paul és Jake két oldalról egyszerre tarkón vágták.
-Jared...-Horkantottam.-Semmit nem változol.-Forgattam meg a szemeimet.
-Ami igaz, az igaz...-Vont vállat Seth, mire őt meg Quil vágta nyakon.
Felnevettem rajtuk, majd a pillantásom találkozott Embryével...Elpirultam és azonnal másfelé néztem.
-Ahhj...-Állt fel Jared Jake mellől.-Kinek van kedve birkózni?-Kérdezte vigyorogva.
-Na én majd kicakkozom a füled!-Vigyorodott el Paul.
A srácok berohantak az erdőbe, átváltoztak és farkasként rohantak ki a partra, ahol birkózni kezdtek.
-Te...Nem mész, Embry?-Kérdeztem halkan, a srácra pillantva.
-Nem...Szerintem ez hülyeség.-Rázta meg a fejét.
-Aha...Szóval hülyeség.-Bólintottam.-Azért...Én megyek és részt veszek ebben a hülyeségben!-Igen, tudom!egy kicsit élesen mondtam ezt Embry-nek, de nem tetszett az, ahogy a többiekről beszélt.Mi van vele?!Ő már nem az, aki régen volt, akiről a fúk meséltek!
Bementem az erdőbe, átváltoztam és hófehér farkasként rohantam a fiúk felé, majd oldalról Paul-ra ugrottam.
-"Na előkerült a Hercegnőnk is!"-Hallottam meg Paul hangját a fejemben.
-"Ugye megengeded, hogy a Hercegnő kicakkozza a füled?"-Kérdeztem vissza, majd támadó pózba állva elrugaszkodtam és Paullal őrült csatába kezdtünk.
Végül berohantunk a tengerbe és a hullámok között játszottunk a többiekkel.
Aztán kifulladva feküdtünk le-mint farkasok-a tűz köré, a homokba.
A lángokba bámultam, majd Embry-re.Ő is engem nézet.
Lassan felálltam, és elindultam az erdőbe, de egy kis gonoszságra készültem.Az utam Embry mellett vezetett, elmentem mellette, mögé lopóztam és megráztam magam, így majdnem az összes víz, a bundámból Embry-re ment.Ő felpattant és rám bámult.
Emily és Sam nevetni kezdtek, a többiek hörgő hangot adtak ki, ami azt jelentette, ők is nevetnek.
Látványosan fejet hajtottam Embry-nek, majd beügettem az erdőbe, átváltoztam és felöltöztem.
Visszafelé sétáltam, a hajamból csavarva a vizet, miközben leültem a tűzhöz.Vigyorogva Embry-re bámultam, aki szúrós tekintettel méregetett.
-Elárulnád ez mire volt jó?!-Morogta.Mindenki elhallgatott, hol rám, hol Embry-re pillantva.
-Jaj Istenem!Ne csinálj úgy, mintha egy kis víztől valami bajod lenne...-Sóhajtottam.
-De...Ázott kutya bűzöm lett.-Mondta halkan.
-Ázott kutya bűz?!-Horkantottam.-Az biztos a te bűzöd...-Álltam fel.-További szép estét!Én hazamentem...-Elindultam a ház felé, mit sem törődve az utánam kiabálókkal.
-Jaj, Monic!Gyere már vissza!-Ez Paul volt, de jelenleg ő sem érdekelt.Dühös voltam.Embry-re, amiért ezt mondta...Mekkora bunkó!
***
/PAUL SZEMSZÖG/
-Ezt szépen elintézted, Embry...Ügyes vagy!-Pillantottam a tűznél ülő srácra.
-Menny utána ha ennyire aggódsz érte!-Felelte gúnyosan.
-Már bocs, haver...-Álltam fel.-De úgy néz ki, ez a Colorado-i kiruccanásod...Elég bunkóvá tett!-Mondtam, majd elindultam Monica után.
Nagyon meglepődtem Embry-n, amiért ilyen bunkó és savanyú lett.Nem számítottam rá, hogy ilyen lehet valaha is.
És főleg azt nem gondoltam volna, hogy így beszél egy lánnyal.Főleg nem Monic-kal.Ő olyan nekem, mintha a kishúgom lenne.Természetes, hogy felhúzom magam ha így beszélnek Vele!
Megpillantottam a Uley házat, az emeleten égett a villany.Akkor Monic már itthon van...
Bementem a házba, fel a lépcsőn és megálltam a szobája ajtaja előtt.Bekopogtam.
-Ki az?-Hallottam meg a hangját.
-Én, Paul...-Feleltem elmosolyodva.-Bemehetek?
-Gyere...-Kinyitottam az ajtót és be is csuktam magam után.
Monic az ágyon feküdt, hason, a fejére egy párnát szorítva.
Leültem mellé, az ágy szélére és csak bámultam magam elé.
-Bocsi, Paul...Most nem vagyok valami jó társaság.-Szólalt meg egy idő után.
-Semmi baj...-Mosolyodtam el.-Megértem, ha ideges vagy...Embry...Egy barom lett.Nem olyan, mint volt.
-Hát abból, amit meséltetek, én mást vártam.-Fordult a hátára.Rám bámult.-Mitől változott meg ennyire vajon?
-Szerintem...A nagyvárosi élet miatt.-Vontam vállat.-Nagyvárosi beképzelt, bunkó lett.
-Pedig...Azt hittem, hogy még egy bolond jön a falkához...-Mosolygott.
-Hát bolond is!-Bólintottam.
-De ő rossz értelemben bolond.Én meg a jó értelemre gondoltam...Mármint...Viccesen bolond.Érted?!-Rázta meg a fejét.
-Ja...A lehető legrosszabb értelemben!-Fűztem hozzá, egy nagyot sóhajtva.
***
/MONICA SZEMSZÖG/
Jó volt beszélgetni Paullal.Megnyugodtam és a kedvem is jobb lett.Hajnali fél három körül viszont elnyomott minket az álom.
De még álmomban sem tudtam nyugton lenni.Ismét és ismét lejátszódott előttem a veszekedésünk Embry-vel.Egész éjjel az a "rémálom" gyötört, így másnap természetesen hullafáradt voltam...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése