Ismét egy átlagos, júniusi nap veszi kezdetét La Pushban.Felkelek hatkor, őr járatozni megyek Jake-kel.Nyugalom van, sehol egy vámpír.
-Ahhj...Megdöglök az unalomtól, Jake!-Nyafogtam gondolatban Jake-nek.-Sehol semmi...Minek vagyunk itt, egyáltalán?!
-Mert melózunk, Monic.-Felelte.
-Dögunalom.-Hátra vágódtam és meghemperegtem a dús, zöld fűben.Majd a fához mentem, aminél Jake feküdt és levágódtam mellé.-Mesélj valamit...
-Egyszer volt hol nem volt, itt a vége fuss el véle...-Vigyorodott el.
-Kösz...-Egy nagyot sóhajtottam.
-Ne legyél már ennyire letört!Nemsokára mehetünk...
-Mennyi az idő?!-Kaptam fel a fejem.A szemeim csillogtak és a farkamat csóváltam.
-Fél nyolc.Fél órát még kibírsz!Ugye nem...
Félbe hagyta a mondatot és felpattant.Aztán én is megértettem miért ugrott fel hirtelen.Az orromat megcsapta az émelyítő szag.
-Vámpírok...-Morogni kezdtem.
-Felénk jönnek...Ketten vannak.-Jake hátán felállt a vöröses-barna, dús bunda majd előrébb lépett és morogni kezdett.
Én is felborzoltam hófehér bundámat és vicsorogva támadó állásba álltam.
Aztán előttünk kilépett a bokrok közül két vámpír.Két nő volt.Egy barna és egy fekete hajú.Gúnyosan elmosolyodtak.
-Kutyulik!Játszani akartok?!-Kérdezte a barna.
-Játszunk te rib...-Kezdtem bele gondolatban, de Jake időben megállított.
-Cenzúra!-Morogta.
-Bocs...
-Mi van?!Csak nem megijedtetek?-Kérdezte a fekete dög.
Megindultam, mire a fekete csaj is.Jake a másikkal kezdett el harcolni.
A csaj a földre nyomott és a torkomat szorította.Ekkor ugrott elő a bokrok közül Paul és simán leszedte rólam, majd széttépte.Jake simán kinyírta a másikat.
-Paul!Meglett volna!-Kaptam rá élesen a tekintetemet.
-Hát persze, Hercegnő...-Vigyorodott el gúnyosan.
-Gyertek...Mennyünk.-Lépett oda hozzánk Jake.
Szótlanul előre mentem, a két srác mögöttem kullogott néha-néha egymásnak menve.
-Jaj ne duzzogj már, Monic!-Lépett mellém Paul.
-Nem duzzogok.-Feleltem foghegyről.
-Hát persze...Nekem meg nyolc lábam nőtt...-Forgatta meg a szemeit gondolatban.
-Eddig is gondoltam, hogy valami nincs rendben veled...De hogy mutáns vagy!Na erre végkép nem gondoltam...-Gúnyolódtam.
Igen, tudom, hogy meg kellett volna köszönnöm neki, hogy megmentett, de nem bírom ha beleszólnak a melómba.Az egóm sajnos túl nagy ahhoz, hogy kinyögjek egy köszönömöt.
Elértünk a házhoz, én bementem a ház mögé, átváltoztam és felöltöztem, a fiúk meg az erdőben tették ugyanezt.
Aztán mind a hárman bementünk a házba, ahol Emily várt minket a reggelivel.
-Sziasztok!-Mosolygott ránk.-Mi volt?
-Két vámpír csaj.Kiiktatva...-Feleltem viszonozva a mosolyát.
-Khm...Egy kis segítséggel...-Tette hozzá Paul.
-Fogd be...-Sóhajtottam.
Mielőtt tovább vitázhattunk volna, megjelent Sam és ő is velünk reggelizett.
***
-Köszi, finom volt...-Dőltem hátra jókedvűen.
Miután bepakoltam a tányéromat a mosogatóba, felmentem a szobámba, hogy pihenjek egy kicsit.
De persze amint lefeküdtem az ágyra, kopogtak.Csodás...
-Gyere.-Morogtam.
-Bejöhetek, Monic?-Dugta be a fejét Paul.
A bólintásom után bejött és becsukta maga után az ajtót, majd leült mellém az ágyra.
-Haragszol?-Törte meg a csendet.
-Nem...Csak Te is tudod, hogy jobban szeretek egyedül dolgozni.Simán meglett volna az a tyúk is.-Ültem fel.
-Bocsi, csak féltem, hogy nem lesz meg...Az a dög egy mozdulattal kinyírhatott volna, Monic...Csak féltettelek.-Pillantott rám.
-Azért...Köszi, Paul.-Mosolyodtam el.
-Nincs mit...-Mosolygott vissza.-Amúgy...Gondolom Te is jössz este a bulira?-Kérdezte elterülve.
-Milyen bulira?-Feküdtem le én is, a fejemet a hasára téve.
-Embry bulijára...Tudod?!A srác, aki két év után hazatalált.-Felelte mosolyogva.
-Ja!Hogy az...Persze, hogy megyek.Ki nem hagynám...-Mosolyodtam el.-Apu már mesélt róla.
-Akkor oké...Én meg Jared csináljuk.Lesz kaja, pia, zene meg minden...Hú!Rég láttam már azt a barom Embry-t!Remélem még ugyanolyan bolond, mint régen...
-Ja...Anyu mondta, hogy nagy gengszter volt a srác!-Könyököltem fel.
Hasra fordultam és a fejemet a kezemen támasztottam meg.Pault bámultam.
-Nagyon jó haverod, ugye?-Kérdeztem elmosolyodva.
-Ja...Ahogy itt mindenki.Nekem a falka...Nem csak barátok vagytok.Ti vagytok a családom!-Bólintott.
-Én is így érzem...Pedig még csak egy éve vagyok Veletek.De...Olyan fontosak vagytok nekem mindannyian!Akármekkora barmok is vagytok néha, a bátyáim vagytok.Leah pedig a nővérem...Akármilyen bunkó is.Apropó Leah...Gondolom Ő is ott lesz?
-Ja ja...-Bólintott, majd elhúzta a száját.-Mindig is oda meg vissza volt Embry-ért...Ki nem hagyná.-Motyogta.
-Na!Csak nem féltékeny vagy, Paul?!-Kuncogtam.
-Nem!Dehogy...Csak...Ismerem Embryt és Leaht is.Embry vissza fogja utasítani Leah közeledését, ezért Leah levág egy hatalmas hisztit...Azt meg nem akarom.Érted?!-Pillantott rám.
-Ja...Pazar bulinak ígérkezik...
***
Este fél nyolc volt, mikor már a szekrényem előtt álltam.
-Na mit is vegyek fel...-Motyogtam magam elé.
Végül egy farmer rövid nacit, fehér topot, fehér strandpapucsot és egy nyakláncot kaptam magamra.Kifésültem egyenes és hosszú hajamat és felgumiztam a fejem búbján.
Indulásra készen csattogtam le a földszintre, ahol anyu és Jake várt rám.
Hárman elindultunk, majd a partot tíz perc múlva meg is pillantottuk.
Mindenki egy tömegbe verődve állt valami, vagy inkább valaki körül.Igen, nem volt kérdés; Embry már itt van.
A kezemben tartott két üveg kólát odavittem az asztalokhoz, amik a kis csapat mellett voltak.
A tömeg szétnyílt, de még nem pillantottam oda.
Aztán arra fordultam és a lélegzetem is elállt a látványtól...
Egy nagyon nagyon helyes srác bámult rám, úgy, mintha szellemet látna.
-Embry!Úgy bámulod Monica-t, mintha szellemet látnál!-Törte meg a feszült csendet Leah.
-Monic?!-Pillantott a lányra, majd vissza rám.-Új falkatag és nem is szóltatok róla?!-Pattant fel komoran.-Helló, Embry vagyok.
-Öhm...Szia...Monica Uley.-Mutatkoztam be.
-Uley?!-Kerekedtek el a szemei.-Te Sam...Húga, unokahúga vagy mije vagy?!
-Embry...-Lépett a srác mellé az apám.-Bemutatom neked Monicat, az örökbe fogadott lányunkat...
-Az...Örökbe fogadott...Lányotokat?!-Visszhangozta...
Na ez elég érdekes bemutatkozás lett...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése