2.Fejezet: Veszekedés

Nagyot csalódtam Embry-ben.Teljesen más volt, mint ahogy a fiúk mondták.Egyszer sem hallottam tőle semmi vicceset, egyáltalán nem nevetett, csak komor arccal ült a tűz mellett, a lángokba bámulva.
-Elég...Letargikus a hangulat...-Jegyezte meg Seth.
-Embry még sokk alatt áll, hogy meglátta Monic-ot...-Röhögött Jared.-És hát...Megérthető...Nem kicsik a csaj...Formái.-Nézett egyenest a melleimre, mire Paul és Jake két oldalról egyszerre tarkón vágták.
-Jared...-Horkantottam.-Semmit nem változol.-Forgattam meg a szemeimet.
-Ami igaz, az igaz...-Vont vállat Seth, mire őt meg Quil vágta nyakon.
Felnevettem rajtuk, majd a pillantásom találkozott Embryével...Elpirultam és azonnal másfelé néztem.
-Ahhj...-Állt fel Jared Jake mellől.-Kinek van kedve birkózni?-Kérdezte vigyorogva.
-Na én majd kicakkozom a füled!-Vigyorodott el Paul.
A srácok berohantak az erdőbe, átváltoztak és farkasként rohantak ki a partra, ahol birkózni kezdtek.
-Te...Nem mész, Embry?-Kérdeztem halkan, a srácra pillantva.
-Nem...Szerintem ez hülyeség.-Rázta meg a fejét.
-Aha...Szóval hülyeség.-Bólintottam.-Azért...Én megyek és részt veszek ebben a hülyeségben!-Igen, tudom!egy kicsit élesen mondtam ezt Embry-nek, de nem tetszett az, ahogy a többiekről beszélt.Mi van vele?!Ő már nem az, aki régen volt, akiről a fúk meséltek!
Bementem az erdőbe, átváltoztam és hófehér farkasként rohantam a fiúk felé, majd oldalról Paul-ra ugrottam.
-"Na előkerült a Hercegnőnk is!"-Hallottam meg Paul hangját a fejemben.
-"Ugye megengeded, hogy a Hercegnő kicakkozza a füled?"-Kérdeztem vissza, majd támadó pózba állva elrugaszkodtam és Paullal őrült csatába kezdtünk.
Végül berohantunk a tengerbe és a hullámok között játszottunk a többiekkel.
Aztán kifulladva feküdtünk le-mint farkasok-a tűz köré, a homokba.
A lángokba bámultam, majd Embry-re.Ő is engem nézet.
Lassan felálltam, és elindultam az erdőbe, de egy kis gonoszságra készültem.Az utam Embry mellett vezetett, elmentem mellette, mögé lopóztam és megráztam magam, így majdnem az összes víz, a bundámból Embry-re ment.Ő felpattant és rám bámult.
Emily és Sam nevetni kezdtek, a többiek hörgő hangot adtak ki, ami azt jelentette, ők is nevetnek.
Látványosan fejet hajtottam Embry-nek, majd beügettem az erdőbe, átváltoztam és felöltöztem.
Visszafelé sétáltam, a hajamból csavarva a vizet, miközben leültem a tűzhöz.Vigyorogva Embry-re bámultam, aki szúrós tekintettel méregetett.
-Elárulnád ez mire volt jó?!-Morogta.Mindenki elhallgatott, hol rám, hol Embry-re pillantva.
-Jaj Istenem!Ne csinálj úgy, mintha egy kis víztől valami bajod lenne...-Sóhajtottam.
-De...Ázott kutya bűzöm lett.-Mondta halkan.
-Ázott kutya bűz?!-Horkantottam.-Az biztos a te bűzöd...-Álltam fel.-További szép estét!Én hazamentem...-Elindultam a ház felé, mit sem törődve az utánam kiabálókkal.
-Jaj, Monic!Gyere már vissza!-Ez Paul volt, de jelenleg ő sem érdekelt.Dühös voltam.Embry-re, amiért ezt mondta...Mekkora bunkó!
***
/PAUL SZEMSZÖG/


-Ezt szépen elintézted, Embry...Ügyes vagy!-Pillantottam a tűznél ülő srácra.
-Menny utána ha ennyire aggódsz érte!-Felelte gúnyosan.
-Már bocs, haver...-Álltam fel.-De úgy néz ki, ez a Colorado-i kiruccanásod...Elég bunkóvá tett!-Mondtam, majd elindultam Monica után.
Nagyon meglepődtem Embry-n, amiért ilyen bunkó és savanyú lett.Nem számítottam rá, hogy ilyen lehet valaha is.
És főleg azt nem gondoltam volna, hogy így beszél egy lánnyal.Főleg nem Monic-kal.Ő olyan nekem, mintha a kishúgom lenne.Természetes, hogy felhúzom magam ha így beszélnek Vele!
Megpillantottam a Uley házat, az emeleten égett a villany.Akkor Monic már itthon van...
Bementem a házba, fel a lépcsőn és megálltam a szobája ajtaja előtt.Bekopogtam.
-Ki az?-Hallottam meg a hangját.
-Én, Paul...-Feleltem elmosolyodva.-Bemehetek?
-Gyere...-Kinyitottam az ajtót és be is csuktam magam után.
Monic az ágyon feküdt, hason, a fejére egy párnát szorítva.
Leültem mellé, az ágy szélére és csak bámultam magam elé.
-Bocsi, Paul...Most nem vagyok valami jó társaság.-Szólalt meg egy idő után.
-Semmi baj...-Mosolyodtam el.-Megértem, ha ideges vagy...Embry...Egy barom lett.Nem olyan, mint volt.
-Hát abból, amit meséltetek, én mást vártam.-Fordult a hátára.Rám bámult.-Mitől változott meg ennyire vajon?
-Szerintem...A nagyvárosi élet miatt.-Vontam vállat.-Nagyvárosi beképzelt, bunkó lett.
-Pedig...Azt hittem, hogy még egy bolond jön a falkához...-Mosolygott.
-Hát bolond is!-Bólintottam.
-De ő rossz értelemben bolond.Én meg a jó értelemre gondoltam...Mármint...Viccesen bolond.Érted?!-Rázta meg a fejét.
-Ja...A lehető legrosszabb értelemben!-Fűztem hozzá, egy nagyot sóhajtva.
***
/MONICA SZEMSZÖG/


Jó volt beszélgetni Paullal.Megnyugodtam és a kedvem is jobb lett.Hajnali fél három körül viszont elnyomott minket az álom.
De még álmomban sem tudtam nyugton lenni.Ismét és ismét lejátszódott előttem a veszekedésünk Embry-vel.Egész éjjel az a "rémálom" gyötört, így másnap természetesen hullafáradt voltam...

1.Fejezet: Átlagos Napnak Indult

Ismét egy átlagos, júniusi nap veszi kezdetét La Pushban.Felkelek hatkor, őr járatozni megyek Jake-kel.Nyugalom van, sehol egy vámpír.
-Ahhj...Megdöglök az unalomtól, Jake!-Nyafogtam gondolatban Jake-nek.-Sehol semmi...Minek vagyunk itt, egyáltalán?!
-Mert melózunk, Monic.-Felelte.
-Dögunalom.-Hátra vágódtam és meghemperegtem a dús, zöld fűben.Majd a fához mentem, aminél Jake feküdt és levágódtam mellé.-Mesélj valamit...
-Egyszer volt hol nem volt, itt a vége fuss el véle...-Vigyorodott el.
-Kösz...-Egy nagyot sóhajtottam.
-Ne legyél már ennyire letört!Nemsokára mehetünk...
-Mennyi az idő?!-Kaptam fel a fejem.A szemeim csillogtak és a farkamat csóváltam.
-Fél nyolc.Fél órát még kibírsz!Ugye nem...
Félbe hagyta a mondatot és felpattant.Aztán én is megértettem miért ugrott fel hirtelen.Az orromat megcsapta az émelyítő szag.
-Vámpírok...-Morogni kezdtem.
-Felénk jönnek...Ketten vannak.-Jake hátán felállt a vöröses-barna, dús bunda majd előrébb lépett és morogni kezdett.
Én is felborzoltam hófehér bundámat és vicsorogva támadó állásba álltam.
Aztán előttünk kilépett a bokrok közül két vámpír.Két nő volt.Egy barna és egy fekete hajú.Gúnyosan elmosolyodtak.
-Kutyulik!Játszani akartok?!-Kérdezte a barna.
-Játszunk te rib...-Kezdtem bele gondolatban, de Jake időben megállított.
-Cenzúra!-Morogta.
-Bocs...
-Mi van?!Csak nem megijedtetek?-Kérdezte a fekete dög.
Megindultam, mire a fekete csaj is.Jake a másikkal kezdett el harcolni.
A csaj a földre nyomott és a torkomat szorította.Ekkor ugrott elő a bokrok közül Paul és simán leszedte rólam, majd széttépte.Jake simán kinyírta a másikat.
-Paul!Meglett volna!-Kaptam rá élesen a tekintetemet.
-Hát persze, Hercegnő...-Vigyorodott el gúnyosan.
-Gyertek...Mennyünk.-Lépett oda hozzánk Jake.
Szótlanul előre mentem, a két srác mögöttem kullogott néha-néha egymásnak menve.
-Jaj ne duzzogj már, Monic!-Lépett mellém Paul.
-Nem duzzogok.-Feleltem foghegyről.
-Hát persze...Nekem meg nyolc lábam nőtt...-Forgatta meg a szemeit gondolatban.
-Eddig is gondoltam, hogy valami nincs rendben veled...De hogy mutáns vagy!Na erre végkép nem gondoltam...-Gúnyolódtam.
Igen, tudom, hogy meg kellett volna köszönnöm neki, hogy megmentett, de nem bírom ha beleszólnak a melómba.Az egóm sajnos túl nagy ahhoz, hogy kinyögjek egy köszönömöt.
Elértünk a házhoz, én bementem a ház mögé, átváltoztam és felöltöztem, a fiúk meg az erdőben tették ugyanezt.
Aztán mind a hárman bementünk a házba, ahol Emily várt minket a reggelivel.
-Sziasztok!-Mosolygott ránk.-Mi volt?
-Két vámpír csaj.Kiiktatva...-Feleltem viszonozva a mosolyát.
-Khm...Egy kis segítséggel...-Tette hozzá Paul.
-Fogd be...-Sóhajtottam.
Mielőtt tovább vitázhattunk volna, megjelent Sam és ő is velünk reggelizett.
***
-Köszi, finom volt...-Dőltem hátra jókedvűen.
Miután bepakoltam a tányéromat a mosogatóba, felmentem a szobámba, hogy pihenjek egy kicsit.
De persze amint lefeküdtem az ágyra, kopogtak.Csodás...
-Gyere.-Morogtam.
-Bejöhetek, Monic?-Dugta be a fejét Paul.
A bólintásom után bejött és becsukta maga után az ajtót, majd leült mellém az ágyra.
-Haragszol?-Törte meg a csendet.
-Nem...Csak Te is tudod, hogy jobban szeretek egyedül dolgozni.Simán meglett volna az a tyúk is.-Ültem fel.
-Bocsi, csak féltem, hogy nem lesz meg...Az a dög egy mozdulattal kinyírhatott volna, Monic...Csak féltettelek.-Pillantott rám.
-Azért...Köszi, Paul.-Mosolyodtam el.
-Nincs mit...-Mosolygott vissza.-Amúgy...Gondolom Te is jössz este a bulira?-Kérdezte elterülve.
-Milyen bulira?-Feküdtem le én is, a fejemet a hasára téve.
-Embry bulijára...Tudod?!A srác, aki két év után hazatalált.-Felelte mosolyogva.
-Ja!Hogy az...Persze, hogy megyek.Ki nem hagynám...-Mosolyodtam el.-Apu már mesélt róla.
-Akkor oké...Én meg Jared csináljuk.Lesz kaja, pia, zene meg minden...Hú!Rég láttam már azt a barom Embry-t!Remélem még ugyanolyan bolond, mint régen...
-Ja...Anyu mondta, hogy nagy gengszter volt a srác!-Könyököltem fel.
Hasra fordultam és a fejemet a kezemen támasztottam meg.Pault bámultam.
-Nagyon jó haverod, ugye?-Kérdeztem elmosolyodva.
-Ja...Ahogy itt mindenki.Nekem a falka...Nem csak barátok vagytok.Ti vagytok a családom!-Bólintott.
-Én is így érzem...Pedig még csak egy éve vagyok Veletek.De...Olyan fontosak vagytok nekem mindannyian!Akármekkora barmok is vagytok néha, a bátyáim vagytok.Leah pedig a nővérem...Akármilyen bunkó is.Apropó Leah...Gondolom Ő is ott lesz?
-Ja ja...-Bólintott, majd elhúzta a száját.-Mindig is oda meg vissza volt Embry-ért...Ki nem hagyná.-Motyogta.
-Na!Csak nem féltékeny vagy, Paul?!-Kuncogtam.
-Nem!Dehogy...Csak...Ismerem Embryt és Leaht is.Embry vissza fogja utasítani Leah közeledését, ezért Leah levág egy hatalmas hisztit...Azt meg nem akarom.Érted?!-Pillantott rám.
-Ja...Pazar bulinak ígérkezik...
***
Este fél nyolc volt, mikor már a szekrényem előtt álltam.
-Na mit is vegyek fel...-Motyogtam magam elé.
Végül egy farmer rövid nacit, fehér topot, fehér strandpapucsot és egy nyakláncot kaptam magamra.Kifésültem egyenes és hosszú hajamat és felgumiztam a fejem búbján.
Indulásra készen csattogtam le a földszintre, ahol anyu és Jake várt rám.
Hárman elindultunk, majd a partot tíz perc múlva meg is pillantottuk.
Mindenki egy tömegbe verődve állt valami, vagy inkább valaki körül.Igen, nem volt kérdés; Embry már itt van.
A kezemben tartott két üveg kólát odavittem az asztalokhoz, amik a kis csapat mellett voltak.
A tömeg szétnyílt, de még nem pillantottam oda.
Aztán arra fordultam és a lélegzetem is elállt a látványtól...
Egy nagyon nagyon helyes srác bámult rám, úgy, mintha szellemet látna.
-Embry!Úgy bámulod Monica-t, mintha szellemet látnál!-Törte meg a feszült csendet Leah.
-Monic?!-Pillantott a lányra, majd vissza rám.-Új falkatag és nem is szóltatok róla?!-Pattant fel komoran.-Helló, Embry vagyok.
-Öhm...Szia...Monica Uley.-Mutatkoztam be.
-Uley?!-Kerekedtek el a szemei.-Te Sam...Húga, unokahúga vagy mije vagy?!
-Embry...-Lépett a srác mellé az apám.-Bemutatom neked Monicat, az örökbe fogadott lányunkat...
-Az...Örökbe fogadott...Lányotokat?!-Visszhangozta...
Na ez elég érdekes bemutatkozás lett...

Epilógus

Ma van egy éve mindennek.Ma van egy éve, hogy a "szüleim", Emily és Sam örökbe fogadtak engem.Mivel Emilynek nem lehetett gyermeke, végső elkeseredettségükbe egy árvaházhoz fordultak, ahol megtaláltak engem.Sam régi jó barátjának, Thomasnak voltam a lánya.Az apám Thomas és Eva Jhonson meghaltak egy autó balesetben, így én, tizenhét évesen egyedül maradtam.Egy árvaházba kerültem és ott talált rám Sam és Emily.

Annyival megkönnyítettem a dolgukat, hogy tudtam a Quilute legendákról, a vámpírok és a vérfarkasok harcáról, így nem kellett beavatniuk engem ezekbe.Én is Quilute vagyok és bennem is ott csörgedezik a farkasvér.Én is Alakváltó lettem, a tizenhatodik születésnapomon.Így most, egy olyan családban élek, ahol hasznomat veszik.Sam és Emily saját gyerekükként szeretnek, amiért nagyon is hálás vagyok.

Az én történetem ott kezdődik, ahol egy régi falkatag, Embry Call (ismét) belép a történetbe.A srác két éve ment el Coloradóba a családjával, maga mögött hagyva mindent.A falkát, a barátait, az otthonát, La Pusht.

De ma neves nap van, a falka életében.Embry visszatér...És végre én is megismerhetem a nagynevű humorzsák farkassrácot.